Avagy avokádókrém fokhagymával, pirított kaláccsal.

Oké, igazából nem szerelmi bűbáj, csupán szexre buzdító lakoma. Ahogy nem igazán illik valakit elcsábítani.

Anyám kertjében az idén a cukkinitermés rekordot döntött. Általában magában élvezem, karikákra vágva, kicsi rózsaborssal, rozmaringgal megsütve kevés olívaolajon, iszonyat mennyiséget képes vagyok belőle betömni, vagy krumplipürébe keverve pár tojással, és tepsiben megsütve. De most valami kenyérfélét akartam készíteni egy kis maradék fasírthoz, és elég éhes voltam. Szóval...

Szóval, a szüret az egy piszok dolog. Jó buli is lehetne, ha elegen lennénk hozzá, de nem, nem vagyunk, így aztán érdekes keveréke lesz a cipekedésnek, egymás kezét elvágásnak, darázsra markolásnak. A derékfájásnak.

Közben persze jó is van, mama folyton tömi az ember lányát, eszméletlenül finom pogácsa, diós és mákos, könnyű kalács, hideg sült csirkecomb hagymával és uborkával, meg hamisgulyás házi paprikával a szokványos menü. És mivel tökös legény vagyok, mint leányzó, ott a kötelező (két) feles a papa készítéséből. A diólikőr az én választásom, nem édes, de legalább üt. Menet közben hideg ital a fröccs és a sör. Lenne szörp is, de azt a húgaim elisszák előlem.

Csak cukkinis krumplipüré maradt tegnapról, jó, én megenném, de nem csak én leszek, kettőnknek az adag meg kevés magában, köretként okés lenne, jó, legyen köret. De mit adjak mellé? Egy fél csirkemell van csak hűtőben, az is kevés lenne... és már csak fél órám van... Legyen pipiropogós!

Volt egy csomó mézem, meg egy adag szárított narancsvirágom. Szóval süssünk, süssünk valamit...

Valami könnyű, sokzöldséges, rizses izét akartam készíteni, de mivel férfiember is evett belőle, így kénytelen voltam kompromisszumot kötni, és került bele csirke is.

Mi legyen ma a vacsora?

Csak úgy egyszerűen. Pici zöldfűszeres zsömlék a pékségből, ez rendben, de mi van még itthon?

Ma valami finomat akartam enni, körbenéztem a hűtőben... és ez lett belőle... Zöldségnyárs. Sajttal.

Lisztérzékenyeknek előnyös recept következik. Meg azoknak is, akik - mint én- találtak egy doboz elfelejtett burgonyapehelyt vagy port hátul a polcon. Ugyebár ebből jóérzésű és ízlésű ember nem csinál pürét, de minek is dobnám ki?

Például a színesborsos vajas csirkemell. Krumplival. Vagy a foszlós lágy magvas bagettel. Nyamm. Sajna fotó nélkül.

Nos, Alister barátom biztatására ezentúl ide fogom feltenni a vacsora fantázianevű, rafinált kínzóeszközömet, amit csak a kedvenceim számára tartogatok:) Igen, neki is.